Probandus


Mit is jelent a probandus?

A genealógiában, azaz az eredet- vagy származástanban a vizsgált személy latin megfelelője a probandus (♂) vagy probanda (♀), korábban azonban az énnek megfelelő ego szó volt használatban. A probandus a családfakutatás kiindulópontjaként tetszőleges személy lehet, akivel kapcsolatban a családfakutató igyekszik felderíteni a felmenőket és/vagy a leszármazottakat. Emiatt például az ős és az utód kifejezések relatív fogalmak, mert a családfákon és egyéb származástani táblákon ábrázolt tetszőleges személy a vizsgálat egy pontján lehet ős és utód is egyaránt.

A magyar nyelvben minek feleltethető meg a probandus szó?

A vizsgált személy elnevezés túlságosan körülményes és nehézkes, helyette egyszerűbb kifejezést is alkalmazhatunk. A magyar nyelvben a szláv eredetű, hántolt fonóvessző jelentésű szirony szó, vagy helyette a jobban alkalmazható az eldőd/elődedi/eldődi, tehát ős/előd/hajdani/régebbi jelentésű szó, mely megtalálható már a XVII. századi nyelvtörténeti forrásokban. A nyelvújítás korában ebből alkották meg az előd szót. Az eldődi-be tudat alatt szinte önkénytelenül is beleérezhető a (vizsgálattal való) eldöntés jelentésmozzanata is, tehát pontosan az az árnyalat, amely a vizsgált személlyel kapcsolatos genealógiai eljárásokra vonatkozik.
Forrás: